Lelki útravaló a mai napra

Dehogynem! – fakad fel talán benned is első reakcióként az ellenkezés. Hát hogyne lennének nehezek a parancsolatok! Milyen jó lenne kicsit könnyíteni rajtuk! Akár intézményesen. Valahogy úgy, ahogyan egy fiatal lány tette fel teljesen őszintén a kérdést a Tízparancsolatról előadást tartó lelkész felé: „Lelkész úr! Nem gondolt az egyház arra, hogy könnyíteni kellene a parancsolatokon?” A lelkész frappáns választ adott neki: „De, az egyház sokszor gondolt rá, csak Isten nem gondolt rá.” Mert Isten nem úgy könyörült az emberen, hogy lejjebb tette volna a lécet, hanem úgy könyörült rajta, hogy Jézus Krisztus által lehetőséget adott arra, hogy meg tudjuk tartani az ő parancsolatait. Vagyis Isten nem a mércét teszi lejjebb, amit mi folyamatosan szeretnénk, hanem az embert emeli fel – mégpedig úgy, hogy a győztes Krisztus oldalára állítja.

Erről olvasunk itt, János levelében a következő versben, ahol valami különös győzelemről van szó, amely ráadásul múlt időben szerepel: „…az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4b) Mert mi már az idős Józsué tanácsát és János apostol bátorító mondatát is Jézus Krisztus felől nézhetjük. Hiszen Krisztus által van egyedül lehetőségünk arra, hogy megtartsuk Isten parancsát. Szeretetéből merítve tudunk az ő útján járni.

*

Uram, áldott légy szeretetedért, amelyet Jézus Krisztusban mutattál meg. Add, hogy bennem is ez a szeretet munkálkodjék. Így taníts akaratodat teljesíteni, és engedd meg, hogy ráérezhessek a téged követő élet jó ízére. Hogy ne legyen görcsös és izzadságszagú a kereszténységem, hanem hadd jelentsen örömöt a hozzád tartozás és a tőled kapott béke. Ámen.

Szerző: Baranyay Csaba