„Ezt mondod: Ártatlan vagyok, hiszen [az Úr] haragja is elfordult rólam! Pedig ítéletet tartok fölötted, hiába mondod: Nem vétkeztem!” (Jer 2,35)
„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!” (Lk 23,42)
Olvasmányok: Jel 22,1–5 és 1Kor 3,5–8
Vétkezni vagy nem vétkezni – olyan egyszerű leírni ezeket a szavakat! Amennyire egyszerű leírni, olyan nehéz megállni, azaz nem vétkezni. Ha őszintén magunkba nézünk, akkor sokszor ártatlannak érezzük magunkat egy összekülönbözésben, egy hangosabb véleménynyilvánításban. Ott él bennünk az önmagunk felmentése: Miért én lennék a hibás? Bizony, egyszerűbb a másikat okolni.
Jézus nem ítélte el a bűnbánó latort, aki nem mentegette magát, nem okolt senkit, csak egyet tett: irgalomért könyörgött. Jézus válasza egyértelmű bocsánatadás volt: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)
Boldogabb életet élnénk, ha minden ítélkezés vagy mások okolása előtt eszünkbe jutna Jézus kereszten való viselkedése. Aki nemcsak a latornak bocsátott meg, hanem azokért is imádkozott, akik őt a keresztre juttatták, azaz mindnyájunkért. Jézus bocsánata segítsen abban, hogy embertársainkkal is megbéküljünk, és lelkünkben is megerősödjünk Krisztus példája által.
*
Drága Úr Jézus! Hálás szívvel köszönjük, hogy tanítasz minket megbocsátani. Megvalljuk, szükségünk van szelídségedre és türelmedre. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.