„Istenben [bízom], akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem.” (Zsolt 56,11)
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ” (Jn 1,14)
Olvasmányok: 2Móz 3,13–20 és Zsid 11,23–31
Még nem tartunk az év felénél, de fél év múlva advent, és az már a karácsony előszobája. Igen, én is azok közé tartozom, akik számára nyáron is üzenetértéke van annak, hogy hány nap múlva lesz szenteste. Nagyon várom az esztendőnek azt a csodálatos időszakát. Minden évben könnyes szemmel adom tovább az evangéliumok első fejezeteiben olvasható történeteket az egyszülött Fiú közénk érkezéséről, ahogyan akkor is bepárásodik a szemem, ha a saját gyermekeim születéstörténetét elevenítem fel.
Mekkora titok és mily csodás szeretet! Közénk jött az élet Ura törékeny kisdedként, kiszolgáltatott lett, és ránk bízta magát, miközben minden hatalom birtokosa. Érthetetlen az a gyengéd, mentő szeretet, amellyel az örök Atya eldöntötte, hogy így küldi hozzánk az ő egyetlenét, és általa hoz nekünk megváltást, bűnbocsánatot, üdvösséget.
Nem elég néhány hét az év során, amikor az Ige testté lételét emlegetjük, mindennap boldogan kellene mondjuk: Jézus megszületett értem! Ma idézzük fel az ünnep hangulatát, és teljen meg dicsérettel, imádattal a szívünk! Hiszen nem tudunk mást tenni ma sem, és majd decemberben sem, csak hálával áldani, énekkel magasztalni Istent, aki eljött, és megajándékozott bennünket önmagával: kegyelemmel és igazsággal.
*
Úr Jézus Krisztus! Minden születés csoda, az élet csodája. De a te testté lételed a legcsodálatosabb mindenekfelett. Szeretném ma teljes szívemből megköszönni szeretteim életét, a nekem fontos embereket és mindannyiunk örök életét. Uram! Te azért születtél, hogy életáldozatod a mi üdvösségünket szolgálja. Ezért dicsérlek, áldalak, éneklek, és minden napomat neked ajánlom. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.