Lelki útravaló a mai napra

Hogyan is féljem Istent? Azaz hogyan tekintsek rá, milyen is legyen vele a kapcsolatom? Féljek tőle, vagy barátként tekintsek rá? Hiszen vannak, akik úgy tekintenek rá, mint egy haverra: „hiszen ha úgyis meghalt értem, és megváltott bűneimből, akkor már mindent elrendezett, nekem már semmi dolgom, hiszen a »haver« már mindent elintézett nekem”.

Nem jó, ha Istenre úgy tekintünk, mint haverra. Azért sem, mert Isten előtt mindannyian elveszettek vagyunk, és arra sem vagyunk méltók, hogy megálljunk előtte. Péter is, amikor felismerte Jézusban a Messiást, leborult a lába elé, és azt mondta: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”

Adventben, amikor Jézus eljövetelére várakozunk, az legyen a szemünk előtt, hogy Jézus nemhiába jött a földre. Nem a semmiért lett emberré, és nem feleslegesen szenvedett és halt meg a kereszten. Hanem érted és értem jött közénk. A mi vétkeink és bűneink miatt volt szükség arra, hogy közénk jöjjön. Ezt kell továbbadnunk a következő nemzedéknek, hogy Isten nem a mi „bratyihaverunk”, viszont nem is az a valaki, aki számára jelentéktelen személyek lennénk, hiszen annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljünk őáltala. Pétert sem küldte el Jézus, hanem felemelte, és feladattal bízta meg: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

*

Szerető mennyei Atyánk! Add Szentlelked által, hogy megismerhessük elveszettségünket és elesettségünket, és hogy úgy féljünk téged, mint aki egyetlen reményünk és üdvösségünk. Ámen.

Szerző: Varga Tamás