Lelki útravaló a mai napra

Amikor tizenkilenc évesen felvételt nyertem az Evangélikus Teológiai Akadémiára, előtte egy év katonai szolgálatot kellett teljesítenem a ceglédi laktanyában. Hamar megértettem, hogy az elöljáróim döntéseitől függ, mikor mehetek „eltávra”, milyen gyakran kapok kimenőt, és mikor milyen szolgálatba osztanak be. Igazából semmilyen más hatalmi eszközük nem volt a feletteseinknek, mint a büntetés-jutalmazás rendszerének működtetése, vagyis az előnyök osztogatása vagy megvonása. Megértettem, hogy ha függetlenítem magam ettől, akkor még arra is van esélyem, hogy derűsen töltsem el azt az egy évet. Sokat segített, hogy jól tudtam: egészen bizonyosan „eljön az az idő”, enyém az „ígéret”, és megkezdhetem a teológiai tanulmányaimat, amire nagy lelkesedéssel készültem. A tékozló fiú érezhetett valami hasonlót eléje szaladó apja ölelő karjai között. Jelenné vált számára a jövő.

Kertész Imre így fogalmaz a K. dosszié című interjúkötetben: „Az ember a jövőnek fordított arccal él.” Isten igéjének biztosan nem az a célja, hogy egy tőlünk és a tetteinktől független szép jövő ígéretével olcsó vigaszt nyújtson a jelen nehézségei közepette. Ígéreteiben sokkal inkább egy olyan jövő fordul felénk, amely itt és most, a jelen viszonyai között hív és felszabadít minket az Életre.

*

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged attól, hogy a félelmeid és illúzióid által elképzelt jövő felé fordítsd arcodat.
Inkább az Úr fordítsa feléd arcát az ő ígéreteiben, hogy általuk itt és most megtaláld a helyes utat, meglásd, hogy mit kell tenned, és abban megleld békességedet.
Ámen.

Szerző: Németh Zoltán