„Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!” (JSir 5,21)
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)
Olvasmányok: Jn 1,1–5.9–14(16–18) és Tit 3,4–7
Lekció: Lk 2,1–14
Mik 5,1–4a
Igehirdetési ige: Tit 2,11–14
Karácsony ünnepének csodája ma a mi életünket akarja beragyogni. Talán mi nem mondhatjuk el magunkról, hogy egy csendes, nyugodt éjszakában érkezik meg hozzánk az üzenet, mint a mezőn tanyázó pásztorok életében. Mert valahogy mindig olyan rövid az idő, valahogy mindig sietünk, valamiért mindig rohanunk még az ünnepek napjai alatt is. Hogy kész legyen minden az ünnepre, mert készen kell lennie, akkor lesz igazán szép az ünnep. És pont ezért kell, hogy meghalljuk újra és újra ezt a mondatot, mert az ünnep akkor érkezik meg hozzánk is. Hogy Üdvözítő született értem is. Hogy megállhatok az ünnepi készülődésben, és meghallhatom ezt a mondatot. Hogy Isten megváltó szeretete érkezett közénk, hogy új életben járhatok, hogy ettől válhat az én szívemben is valóban ünneppé az ünnep, hogy tudom: Isten kegyelme rám is érvényes.
Ez töltheti be a szívünket és az otthonainkat karácsony ünnepén. Mert Isten szeretete oly végtelen volt értünk, hogy közénk érkezett egyszülött Fiában. Töltse be hát az életünket, engedjük, hogy megújítson minket, és naponként ragyogjon ránk karácsony ünnepének igaz fénye.
*
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked megváltó szeretetedet, hogy egyszülött Fiadban közénk érkeztél. Hogy nem hagytál bennünket a bűneinkben, hanem megváltottál, és új életet adtál egyszülött Fiadban. Add, hogy napról napra növekedni tudjunk ebben a kegyelemben, és naponként hálát adjunk szeretetedért. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.