„Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg…?” (Ez 33,11b)
„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. ” (Jn 3,21)
Olvasmányok: Tit 2,1–14 és Jn 2,13–25
Vége az ünnepeknek, a külső csillogásnak. A díszek újra a dobozok mélyére kerülnek egészen decemberig. Minden évben ilyenkor megállapítom: elmúlt. Ebben az érzésben szólít meg az ige, és hív világosságra. Jobban mondva cselekvésre, aktivitásra hív, amely világosságot eredményez az életünkben.
Kiskőrösi szolgálatom ideje alatt az egyik évben ökumenikus éneklést szerveztünk Szentesen. Összeálltunk több felekezetből, és sötétedés után az utcákat járva énekeltük a Csendes éjt. Voltak, akik útközben csatlakoztak hozzánk, és voltak, akik ablakot nyitottak, gyertyát gyújtottak. Világosság lett az éjszakában. Nem tőlünk, hanem Jézustól, aki maga a Világosság. Aki arra biztat bennünket, hogy ne féljünk megmutatkozni a világ előtt, hanem bátran és őszintén éljük meg mások előtt is kereszténységünket.
Mert az igazság őbenne nyilvánul meg, akihez hűségesen ragaszkodhatunk hitünkkel, szeretetünkkel, életünkkel. Ez a kapcsolat egy olyan változás felé segít, amelyet elsősorban legbelül élünk meg, de a környezetünk előtt teszünk róla tanúságot. Ez nem a tökéletes életet jelenti, hanem az elkötelezettséget arra, hogy Isten útját járjuk. Aki az igazságot cselekszi, az nem fél a sötétségtől, hanem bátran halad a világosság felé, mert tudja, hogy Isten igazsága és szeretete vezeti lépéseit.
*
Mennyei Atyánk! Kérünk, adj nekünk elég erőt, hogy az igazságot követve a világosság felé tartsunk egész életünkkel. Adj nekünk lehetőségeket arra, hogy másoknak is megmutassuk a feléd vezető utat. Add, hogy ne mi legyünk az akadálya annak, hogy embertársaink hozzád találjanak. Kérünk, adj bátorságot nekünk, hogy téged soha meg ne tagadjunk, hanem egész életünkkel hirdessünk. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.