Lelki útravaló a mai napra

Unokáim beleteszik apró kezüket a gorilla hatalmas tenyerébe. Szerencsére a majomkéz kőből van, de a két világ mégis mintha találkozna. Valójában sohasem, ezért van a majomkéz kőből. Ha értenénk az állatokat, szót értenénk a növényekkel, hallanánk a tenger vagy a föld szavát, más lenne a világ. Még az emberek is más nyelvet beszélnek, a mellettem élőt sem értem.

Hogy érthetném akkor a korokat? Mi köze a fiatalnak az idős emberhez? Az egyik nem tekint előre – miért is tenné? –, a másik körül elfogy lassan a levegő. Aki fut, hogy érthetné a vánszorgót? Ezek a mondatok, mintha mindegyikünket, különböző korokban élőket maguk elé állítanának. Nézzetek egymásra! – mondják.

Isten állít maga elé minket. Korokon átívelő jelenléte egyformán ölel magához fiatalt és időset. Nem öreg és nem fiatal. Nem múlt idő és nem jövő. Nem lehet az egyikünké vagy a másikunké. Ő öreg és fiatal, múlt és jövő, mindegyikünké, hogy összekössön minket. A jelenben. Ma.

*

Uram! Magamban hordozom a múltat és a jövőt. Magamban hordozom állat és növény voltomat. Magamban hordozom a többi ember életét. Ilyennek teremtettél. Add, hogy elcsendesedjem, és meglássam életemben a többiekét. Ámen.

Szerző: Koczor Tamás