„Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs 50,10b)
„Új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8)
Olvasmányok: 2Thessz 1,3–12 és 2Pt 2,12–22
Egyre inkább sötétség borul a világra. Háborúk, konfliktusok és más katasztrófák árnyékában élünk. E sorok írásakor velünk van még az ukrajnai háború, amely hatással van az egész világra. A hírek tele vannak félelemmel és szomorúsággal, és olykor úgy érezhetjük, hogy a sötétség körbevesz bennünket. De még ebben a sötétségben is ott van a reménység.
Ézsaiás szavai szerint, ha sötétségben járunk, és nem ragyog ránk a fény, akkor is bízhatunk az Úr nevében, és támaszkodhatunk Istenre. Az igazi hit nem csak akkor jelenik meg, amikor minden világos és könnyű. Az igazi hit akkor ragyog fel leginkább, amikor a körülmények sötétek és reménytelennek tűnnek. Isten hűséges marad, még a legnehezebb időkben is, és megnyugtatást adhat nekünk, ha rábízzuk magunkat.
János apostol új parancsolatot ír, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az igazság, az igazi világosság Jézus Krisztus, Isten Fia, aki felragyog a sötétségben, és reményt ad a világnak. Amikor úgy érezzük, hogy a sötétség egyre inkább eluralkodik felettünk, hívást kapunk arra, hogy az igazi világosságot hordozzuk magunkban, hogy világítótornyok legyünk a sötét partokon. Isten szeretete és kegyelme által lehetünk reményt adó jelenlét a világban. Ragyogjuk túl a sötétséget, űzzük el a gonoszt, hirdessük a remény sugarait a minden embernek!
*
Áldott légy, Uram, hogy mindig mellettünk vagy, még a legnehezebb, legsötétebb órákban is. Adj nekünk erőt és bátorságot, hogy hirdethessük az igazi világosságot a sötét világban. Reménnyel teli várjuk, hogy jelzőfényed lehessünk a sötétben, hogy a téged keresők rátaláljanak a hozzád vezető ösvényre. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.