„Az Úr javamra dönti el ügyemet.” (Zsolt 138,8a)
„És miután [Jézus] tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5,9)
Olvasmányok: Ézs 35,8–10 és 1Thessz 5,12–28
Engedelmeskedni. Önmagában sem egyszerű dolog az engedelmesség, mert egyfajta alá-, és fölérendeltséget feltételez. Sokszor találkozunk vele mindennapjainkban, engedelmeskedünk elöljáróinknak, feletteseinknek – olykor kételkedve.
Jézus parancsaival nem kér tőlünk nehezet: szeressük az Urat, és szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat. Azt is kéri, szeresd ellenségeidet is. Na ez már elgondolkodtatóbb, és könnyebb is kételkedni benne. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem nem megy. Tőlem Jézus lehetetlent kér, amikor az ellenség szeretetét kéri. Nem ez a szokás. Nézzünk körbe a világban, pláne ezekben a gondterhes napokban. A többiek nem így viselkednek. Nincs egyetlenegy észérv sem, amely az ellenség szeretetét logikussá tenné. Többet kíván Jézus, mint amennyit meg bírnék tenni. Tőlem Jézus lehetetlent kér. Maradok inkább annál a jézusi parancsnál, hogy szeretem felebarátomat, mint magamat. Az ellenség szeretete számomra nagyon extra. Persze a világ számára is az.
Talán újra kell értékelnem magamban Jézus újabb szeretetre buzdító parancsát? Jézus nem tesz különbséget felebarát és felebarát között. Sokkal inkább azt szeretné mondani nekem, hogy szeresd felebarátodat még akkor is, ha az ellenséged. Még akkor is, ha túlságosan extra dolog is ez. Ebben rejlik az igazi engedelmesség.
*
Szerető Atyánk! Oly sokszor nem gondolunk azokra a parancsokra, amelyek által engedelmességet is kérsz tőlünk! Gyakran nem tudjuk szeretni felebarátunkat, talán még téged sem, Uram. Mégis hozzád fordulunk, mert csak te vagy az üdvösség forrása. Kérünk, adj nekünk erőt, hogy engedelmeskedhessünk akaratodnak és egyszülött Fiad parancsainak. Tudjuk, hogy mindig javunkra döntesz, és nem akarod vesztünket. Őrizz és oltalmazz minket. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.