Lelki útravaló a mai napra

Simeon a várakozás embere. Tette a dolgát a hétköznapok rohanásában élve, mégis teljes figyelemmel és éberséggel várakozott a megígértre, akiről azt az ígéretet kapta, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja őt. Talán éppen az idős kor kellett ahhoz, hogy már ne is foglalkozzon mással, csak a találkozásra való várakozás feszültségében éljen.

Nemrég indultunk el az idei adventi úton. Vajon a mi várakozásunk milyen lesz? Hogyan találkozunk a felénk érkező Úrral? Csak sietve, a mindennapok rohanásában, mert hát ilyen életet élünk? Tudunk elcsendesedni és éberen figyelni a felénk érkezőre? Sokszor azt érezhetjük, nem alkalmas már ez a világ a hosszú várakozásra, annyi minden van, amit el kell intézni, meg kell csinálni, sokszor még túl is halmozzuk a tennivalókat, mert talán félünk a csendtől.

Simeon nem félt a csendtől, szíve tele volt reménységgel és hittel, hogy meglátja a Messiást. Ez a feszült, csendes várakozás éltette. Az idei adventünk legyen ilyen csendet igénylő, életújító találkozásra való várakozás. Arra, hogy megérkezzen hozzánk az, aki személyes Megváltónkká lett, hogy megmutassa magát, és világosságával megtörjön minden sötétséget, amely bennünk és körülöttünk rejtőzik. Legyen a felismerés ideje, hogy a rohanásban tudjunk lassítani és arra figyelni, aki elindult felénk, világosságát, békességét hozva.

*

Drága Úr Jézus! Köszönjük, hogy újra elindulsz felénk, és személyes találkozásra hívsz ebben az adventi időben is. Add Szentlelked erejét, hogy éberen, teljes figyelemmel, reménységgel, csendességben tudjunk várni rád. Kérünk, légy velünk, hogy a rohanás idejében is a veled megélt csendességünk legyen a legfontosabb. Ámen.

Szerző: Torma-Hasza Mónika