„Az Úr […] leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön!” (Ézs 25,8b)
„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9)
Olvasmányok: Lk 4,16–21 és Jak 4,13–15
Lekció: Lk 2,21
1Móz 17,1–8
Igehirdetési ige: Gal 3,23–29
Elkoptatottá vált a szeretet fogalma? A karácsonyi ünnepkörben talán leggyakrabban ezzel a szóval találkozunk. Mégsem gondolom, hogy a gyakori használattól elkopna ez a kifejezés. Inkább attól félek, hogy túl gyakran mondjuk ki jelentés és súly nélkül, ezért van olyan érzésünk, hogy értelmét veszítette. János apostolt a szeretet apostolának is nevezik, mert ő bizony nem takarékoskodik írásaiban a szeret ige és ragozott alakjainak használatával. A legenda szerint még utolsó nyilvános szavai is ezek voltak az összesereglett tanítványokhoz: „Szeressétek egymást!”
Ha csak egyetlen szóban lehetne összefoglalni Isten lényegét, az a szeretet volna. Ez a szeretet Jézusban, Isten értünk küldött Fiában nyilvánult meg. Isten nyílt levélben leplezte le, mennyire szeret minket, nem titkos üzenetben, görbe utakon kereste velünk a kapcsolatot, hanem a golgotai kereszten a legdrágábbat adva. Jézus saját vérével írta és pecsételte le Istenünk szerelmes levelét.
A Fiúisten halála elnyelte és legyűrte a halált, őáltala nekünk is életünk – új, tartalmas, minőségi és örök életünk – lehet. Nem azért, mert kiérdemeltük. Isten szeretete ugyanis nem megtalálja, hanem megteremti önnön szeretete tárgyát – írja Luther a Heidelbergi disputában. Magára nézve, saját képére teremtett, így leszünk szerethetők.
*
Úr Jézus Krisztus! Nevedben kezdjük ezt az új polgári esztendőt. Add, hogy minden egyes új napon örömmel tudjuk átélni, hogy az Atya szeretetét benned megismerhettük. Hadd adjuk tovább ezt a szeretetet embertársainknak, akiket ugyanúgy szereteted által teremtettél és váltottál meg, ahogyan minket. Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.