Lelki útravaló a mai napra

Jelenleg nagyjából nyolcmilliárd ember él a Földön. Nyolcéves voltam, amikor 1987-ben ezen a napon bejelentették (becslések alapján) a Föld ötmilliárdadik lakójának születését. Különböző statisztikák alapján különböző előrejelzések látnak napvilágot, meddig bírja még a Föld eltartani az emberiséget. A baljós hangulat indokolt, hisz például Magyarország ökológiai lábnyoma 2,5 hektár. A globális túlfogyasztási nap pedig augusztus 1-ről lassan júliusba csúszik át. Az emberiség kizsigereli – sőt pusztítja – a teremtett világot (benne önmagát is), amelyet Isten kezdetben a gondjaira bízott.

Az egyes embert ezen túlmenően még inkább érinti saját sorsa, e világi életének vége, amikor „földi sátora összeomlik”. Csupán érint vagy érdekel is ez? Készülök rá? Amerikában láttam sztrádák mentén a hatalmas feliratot: „Ha ma meghalnál, hol töltenéd az örökkévalóságot?” Tolakodó vagy udvariatlan a kérdés? Mi köze hozzá a plakát tulajdonosának? Kell, hogy foglalkoztasson ez a kérdés, hogy alkalmam legyen felkészülni. Nem egyszerűen az elmenetelre, hanem a folytatásra. Ebben ad világos útmutatást Isten igéje.

Ha Pál apostollal együtt ki tudjuk mondani, hogy van Istentől készített hajlékom, örökkévaló mennyei házam, akkor már békességben és reménységben tudom élni a hátralévő időmet. A kérdés nem az: mennyit, hanem hogy hogyan. Istennel most és majd vele örökké.

*

Úr Jézus, köszönöm, hogy egykoron előrementél, és megígérted, hogy helyet készítesz az Atyánál a tieid számára. Szeretném hinni, hogy nekem is van ott helyem. Nem azért, mert megérdemlem, hanem azért, mert te kegyelmes vagy a benned hívőkhöz. Adj nekem feltétel nélküli hitet és bizonyosságot örök életem felől. Vonzz magadhoz, nehogy elnyeljen a mulandó világ. Tarts meg, nehogy kétségbe essek. Adj értelmes, rád mutató földi életet. Ámen.

Szerző: Horváth-Hegyi Áron